Szerényi Gábor
GRAFIKUS
BUDAPEST, 1953. SZEPTEMBER 9.
BUDAPEST, 1953. SZEPTEMBER 9.
Életrajz
Édesapja, Szerényi Emil főkönyvelő volt, amatőr grafikus, dalkörök közreműködője, konferansziéja.
A hetvenes években a Kirschmayer Károly szobrászművész és Benedek György festőművész vezette Vasutas Képzőművészeti Körben tanulta az anatómiai és perspektivikus ábrázolás klasszikus alapjait. A középiskola első két évét Sümegen, a Kisfaludy Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte. Harmadikos gimnazistaként londinerként dolgozott az Astoria Szállodában, mellette az Eötvös Gimnázium esti tagozatán érettségizett 1972-ben.
Készült a Képzőművészeti Főiskolára, közben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott szerkesztő-műszaki rajzolóként, szitanyomtatóként. 1973. március 15-én részt vett a hivatalos ünnepségek utáni utcai demonstrációkban. Rendőrségi ügy lett belőle, munkahelyén nyilvánosan elítélték mint „nacionalista rendbontót” ezért továbbtanulási terveit az Intézet nem támogatta. Sorkatonai szolgálata letöltéséhez a politikailag megbízhatatlannak ítélt sorkatonák műszaki alegységéhez vezényelték.
1976-tól az Erdély Miklós vezette különböző képzőművészeti körökben, az akkori „tűrt” és „tiltott” határán mozgó alkotói csoportokban működött. A korszakra jellemzően, éveken át magánlakásokon zajló, rejtett szellemtudományi stúdiumokra járt, így például a polihisztor, író és festőművész, Karátson Gábor előadásaira.
1977-ben jelentkezett a Hírlapkiadó Vállalat gyakornoki képzésére, s újságíró lett az Egis Gyógyszergyár üzemi lapjánál.
Még a hetvenes években kezdett az Élet és Irodalomban grafikákat publikálni. A kilencvenes évek elejéig több száz rajza jelent meg.
A rendszerváltáskor az Ifjúsági Magazin riportere lett. A Világ című politikai hetilapnak illusztráló és író munkatársa.
A nyolcvanas években a párizsi Magyar Műhelyben jelentek meg képversei.
1991 szeptemberétől 1993 júniusáig ötvenkét televíziós recenziót ír a Nők Lapjának.
1994-ben huszonnégy héten át a Vasárnap című hetilap Gyerekoldalának szerkesztője.
1997 decemberétől 2000 augusztusáig 108 kortárs magyar képzőművész portréját írja meg a Szép Szónak.
1998-tól 2004-ig az A2 autós magazin karikaturistája.
1993-tól 2009-ig a Magyar Televízió szerkesztője, riportere, műsorvezetője volt. Itt elsősorban kulturális anyagokat készített, de közreműködött ismeretterjesztő filmek, közszolgálati riportok készítésében is. (Nagyvárosi természetbúvár, Vevőszolgálat, Naprakész, Napközi, Galéria, (H) arcképek, Picasso-k kalandjai, Tízórai, KÉK, Leporello, Hol élsz, te?)
A kilencvenes évek végén a Danubius Rádió Capuccino Tripla műsorának külsős kulturális tudósítója.
2009-től 2017-ig a Rádió Q Teremőr című, hetente jelentkező képzőművészeti beszélgető műsorát szerkesztette-vezetette.
2004-től 2012-ig hetente írt a Magyar Televízió Szabadság tér publicisztikai rovatába.
2012-től 2014-ig a d1 televízió „Kortárs Korzó” , heti kulturális magazinjának felelős szerkesztője.
2017-től a Bézs Rádió Lila Tinta című műsorát szerkeszti-vezeti Frank Ivánnal.
A Magyar Nemzetben a nyolcvanas évektől kezdve egészen napjainkig sajtógrafikusként dolgozik, ugyanitt írásai is megjelennek. A Magyar Idők Lugasának is illusztrátora volt.
Több évtizede szűkebb pátriájának, az V. kerületnek krónikása. A Mai Belváros oldalain írja meg a kerület kulturális emlékeit, az egykori életek, színterek képeit, hajdan élt arcokat, házakat.
A City TV heti Lapozójának, politikai beszélgető műsorának rendszeres szereplője.
A félévenként megjelenő Alibi irodalmi antológia-sorozatban írásait és grafikáit publikálja.
A médiabéli szereplések mellett egyéni és csoportos képzőművészeti kiállításokon is szerepel. Számos kortárs alkotó tárlatát megnyitotta.
Öt gyermek édesapja, két unokája van.
A hetvenes években a Kirschmayer Károly szobrászművész és Benedek György festőművész vezette Vasutas Képzőművészeti Körben tanulta az anatómiai és perspektivikus ábrázolás klasszikus alapjait. A középiskola első két évét Sümegen, a Kisfaludy Sándor Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte. Harmadikos gimnazistaként londinerként dolgozott az Astoria Szállodában, mellette az Eötvös Gimnázium esti tagozatán érettségizett 1972-ben.
Készült a Képzőművészeti Főiskolára, közben a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben dolgozott szerkesztő-műszaki rajzolóként, szitanyomtatóként. 1973. március 15-én részt vett a hivatalos ünnepségek utáni utcai demonstrációkban. Rendőrségi ügy lett belőle, munkahelyén nyilvánosan elítélték mint „nacionalista rendbontót” ezért továbbtanulási terveit az Intézet nem támogatta. Sorkatonai szolgálata letöltéséhez a politikailag megbízhatatlannak ítélt sorkatonák műszaki alegységéhez vezényelték.
1976-tól az Erdély Miklós vezette különböző képzőművészeti körökben, az akkori „tűrt” és „tiltott” határán mozgó alkotói csoportokban működött. A korszakra jellemzően, éveken át magánlakásokon zajló, rejtett szellemtudományi stúdiumokra járt, így például a polihisztor, író és festőművész, Karátson Gábor előadásaira.
1977-ben jelentkezett a Hírlapkiadó Vállalat gyakornoki képzésére, s újságíró lett az Egis Gyógyszergyár üzemi lapjánál.
Még a hetvenes években kezdett az Élet és Irodalomban grafikákat publikálni. A kilencvenes évek elejéig több száz rajza jelent meg.
A rendszerváltáskor az Ifjúsági Magazin riportere lett. A Világ című politikai hetilapnak illusztráló és író munkatársa.
A nyolcvanas években a párizsi Magyar Műhelyben jelentek meg képversei.
1991 szeptemberétől 1993 júniusáig ötvenkét televíziós recenziót ír a Nők Lapjának.
1994-ben huszonnégy héten át a Vasárnap című hetilap Gyerekoldalának szerkesztője.
1997 decemberétől 2000 augusztusáig 108 kortárs magyar képzőművész portréját írja meg a Szép Szónak.
1998-tól 2004-ig az A2 autós magazin karikaturistája.
1993-tól 2009-ig a Magyar Televízió szerkesztője, riportere, műsorvezetője volt. Itt elsősorban kulturális anyagokat készített, de közreműködött ismeretterjesztő filmek, közszolgálati riportok készítésében is. (Nagyvárosi természetbúvár, Vevőszolgálat, Naprakész, Napközi, Galéria, (H) arcképek, Picasso-k kalandjai, Tízórai, KÉK, Leporello, Hol élsz, te?)
A kilencvenes évek végén a Danubius Rádió Capuccino Tripla műsorának külsős kulturális tudósítója.
2009-től 2017-ig a Rádió Q Teremőr című, hetente jelentkező képzőművészeti beszélgető műsorát szerkesztette-vezetette.
2004-től 2012-ig hetente írt a Magyar Televízió Szabadság tér publicisztikai rovatába.
2012-től 2014-ig a d1 televízió „Kortárs Korzó” , heti kulturális magazinjának felelős szerkesztője.
2017-től a Bézs Rádió Lila Tinta című műsorát szerkeszti-vezeti Frank Ivánnal.
A Magyar Nemzetben a nyolcvanas évektől kezdve egészen napjainkig sajtógrafikusként dolgozik, ugyanitt írásai is megjelennek. A Magyar Idők Lugasának is illusztrátora volt.
Több évtizede szűkebb pátriájának, az V. kerületnek krónikása. A Mai Belváros oldalain írja meg a kerület kulturális emlékeit, az egykori életek, színterek képeit, hajdan élt arcokat, házakat.
A City TV heti Lapozójának, politikai beszélgető műsorának rendszeres szereplője.
A félévenként megjelenő Alibi irodalmi antológia-sorozatban írásait és grafikáit publikálja.
A médiabéli szereplések mellett egyéni és csoportos képzőművészeti kiállításokon is szerepel. Számos kortárs alkotó tárlatát megnyitotta.
Öt gyermek édesapja, két unokája van.
Munkák az interneten
Tagságok
díjak
Könyvillusztrációk
egyéni kiállítások
|
Publikációk Szerényi Gábor rajzairól, kiállításairól
|
csoportos kiállítások
|
|